A Budapest I. ker., Ybl Miklós tér 9-10. sz. alatti Várkert-kioszk – eredetileg vízvezetéki épület, majd kávéház – nemcsak Budának, hanem Ybl Miklós életművének is az egyik legszebb neoreneszánsz ékköve.

Az épület északi része (a mai recepció) a kávéházat, a déli része (nagyterem, boltíves terem) a vízmű gépészeti berendezéseit foglalta magába, míg a gépterem feletti részen (galéria) a gépész lakása volt.

A két rész között magasodik a toronyépítmény, amely a gőzkazánok kéményét rejtette.

A helyszíni kivitelezés 1875 tavaszán el is indult, de 1876-ban megakadt az árvíz miatt. Négy év alatt azonban teljesen elkészült, mert 1879-ben már laktak benne, gépei már a befejezés előtt, 1877 július 3-tól kezdődően működtek.

Az új vízmű 1881-től kezdve az egész Várhegyet kiszolgálta a régi helyett.

Főhomlokzata elé 1896-ban állították fel Czigler Győző mészkő talapzatára Mayer Ede: Ybl Miklós szobrát.

A gépházat 1905-ben kávéházzá alakították, 1913-tól pedig Zenepavilon céljára tervezték át.

Buda 1944-45 évi ostroma alatt az épület architektúrája komoly sérüléseket szenvedett, ezután 1961-ben a Dél-Budai Vendéglátóipari Vállalat, 1968-ban a Pannónia Vendéglátóipari Vállalat, 1972-ben pedig az Állami Budapest Táncegyüttes birtokába került.

1992-től a teljes rekonstrukciót követően, a város egyik legelegánsabb kaszinója a Várkert Kaszinó működött, egészen 2007-ig.

Az épület ma Várkert Palota néven, rendezvényhelyszínként várja kedves vendégeit.